Bármennyire is szeretjük a romantikus filmeket, azon belül is a vígjátékokat, az érzelmességnek és a meseserûségnek is van egy olyan határa, amit túllépve már nem igazán értékelhetõ egy film. A romantikus vígjátékok mûfaját olyan klasszikusok teremtették meg, mint a Pretty Woman (aminek a rendezõje ugyanaz a Gerry Marshall, mint akinek a Neveletlen Hercegnõ-filmeket köszönhetjük), vagy az Only You (Marisa Tomei-el a fõszerepben), vagy a Meg Ryan-es Francia Csók, és társaik. Ezekben a filmekben az elbûvölõ és nem-mindennapi hõsnõn kívül még egy sor olyan elem is fel szokott bukkanni, amitõl fordulatos lesz a cselekmény, humorosak lesznek a jelenetek, és élvezetes lesz az egész, miközben persze minden afelé halad, hogy a hõsnõ megtalálja az igazi társát, aki nemcsak jól néz ki, de hasonlóan eredeti személyiség is, mint a fõszereplõnõ. Az Only You-ban Marisa Tomei egy gyerekkori jóslatot követve üldöz egy ismeretlen férfit, miközben véletlenül -szó szerint- belebotlik Robert Downey Jr.-ba, aki látatlanban tudja, mik a kedvenc ékszerei a lánynak, és milyen cipõ illik hozzá. A Francia Csókban Meg Ryan a volt võlegényét üldözi, miközben abban a férfiban találja meg az “igazit”, aki sokáig a legjobban idegesítette, és aki hozzá, amerikai lányhoz képest “annyira francia”. A Neveletlen Hercegnõ már nem volt ennyire ötletes sztori-fronton, itt egy tinilányról az derült ki, hogy valójában egy kis királyság trónörököse, vagyis egy hercegnõ, és a film arról szólt, hogy tudja ezt a nagyfokú konfliktust talpraesetten és közben hercegnõi módon kezelni. Láttuk, sikerült neki, Mia és a film átment a próbán, a tinilányok szerették, nemcsak az USA-ban, hanem Európában is, és a film bevételei magukért beszéltek. A folytatást viszont már semmi sem indokolná (a már említett anyagi megfontolásokon kívül), hiszen a fõ konfliktus már megoldódott a film végén: a tinilányból rendes hercegnõ lett, és ezzel megmentette Genoviát, kis királyságát. De miután nincs mese, a mesének folytatódnia kell, most a második rész kényszeredetten keres egy egész estés filmre kitartó konfliktust, és mivel nem talál ilyet, kapunk helyette egy szemi-konfliktust. Mi másnak hívhatnánk azt a sztorit, ami arról szól, hogy Mia csak úgy lehet királynõ (mert most már emelni kellett a téteket, a hercegnõségbõl csak felfelé vezethet az út, Genovia trónjáig), ha férjhez megy, ráadásul záros határidõn belül? Bizony, ez lesz a fõ konfliktus-gócunk, egy 2004-es filmben, hogy egy Európa-beli kis államban a leendõ királynõ férjhez menjen-e a politikai kiválasztottjához, vagy inkább hallgasson a szívére, és csak a szerelmével házasodjon? Valószínû, hogy azt az alkotók is tisztán látták, hogy ez a történet nem fog elvinni egy egész filmet a lábán, de a jelek szerint ezen a felismerésen nem izgatták fel túlságosan magukat, és milyen jól tették, hiszen a film végül kasszasiker lett így is. Persze ha végre le tudnánk akadni az anyagi oldalról, akkor megnézhetnénk, mit kaptunk ezúttal a pénzünkért cserébe. Mia ott él Genoviában, békésen, a nagymamája (Julie Christie) felügyelete mellett. Nem történik semmi különös sem a királyságban, sem a filmben, de mielõtt már a film legelején bealudnánk a látottakon, az egyik helyi parlamenti ülésen elõbukkan egy üdítõ probléma, éspedig az a gonosz felvetés, miszerint a hercegnõbõl csak férjezett formájában lehet királynõ. Nosza, elkezdõdik egy-egy nagy adag körteízû popcorn mellett a leendõ férj kiválasztása, Mia, a csúnya barátnõje, a királynõ, és egy-két további lány társaságában. A történet késõbb sem tartogat meglepetéseket számunkra, az elsõ látásra is (tinilány terminológiával) “helyes”-nek beállított trónkövetelõ srác késõbb is helyes lesz, és persze Mia is hozzá fog igazán vonzódni, de az is igaz, hogy olyan sok fiú-tiniszínészt nem is szerzõdtettek a filmhez, hogy hõsnõnk, vagy mi válogathassunk a kínálatból. (Ez okozhatta azt a furcsa gondolatot a fejünkben, hogy vagy a viccesnek tálalt testõr srác, vagy egy röpke másodpercre látott árvagyerek-kordinátor lesz a befutó Miánál). A film nemcsak alapjáraton lassú, hanem még ebbõl a tempóból is vissza tud venni helyenként, ezek azok a jelenetek, amikor nem történik szinte semmi, csak valami mozog a vásznon, ami se nem árt, se nem használ, de legalább kitölti a filmidõt. Mia íjjal tanul lõni, ékszerek közt válogat, pizsamapartit tart a barátnõivel, üldögél egy lépcsõn, menekül a szobalányai elõl: ilyen, és ezekhez hasonló életképekkel szórakoztat minket ez a film. (Ez a szobalány-vonal a legrosszabb az egész filmben, folytonos pukedli és csivitelés, sõt, ha kell, még edényt is húznak a fejükre ezek a lányok, és úgy táncolnak.) Mindent egybevéve egy eléggé semmilyen film lett a Neveletlen Hercegnõ 2, egy olyan darab, amit tényleg csak kevesen tudnak igazán élvezni. A fõszereplõ lány, Anne Hathaway már az elsõ filmben sem az eredeti kisugárzásáról volt híres, de most mintha még egyszerûbb és babásabb lett volna, hibátlan hajjal és ruhákkal, de üresen. A romantikus vonalat, ami elvileg az egész filmet kitöltené, tulajdonképpen kiszorította a sok üresjárat, a két leendõ szerelmes között mindössze egy-két jelenetnyi kapcsolat van, és azok sem csúcsminõségûek. (A 2000-es években már nem emelheti fel a lábát senki sem csók közben, ha jót akar a film magának). Nem hiába alapvetõ tény már a filmek világában, hogy a második részek szinte mindig elbújhatnak az elsõ film mögött, itt is ez történt, talán annyi felvetéssel, hogy már az elsõ film sem volt igazán jó, fõként nem eredeti, de ez a második film egyszerûségben és kiszámíthatóságban tényleg elvitte a pálmát. És még így sem lehetünk benne biztosak, hogy Gerry Marshall, producerei és alkotótársai nem akarnak majd egy pár év múlva filmet csinálni a rakoncátlan kismama-királynõrõl, aki egy tucat kisherceg és hercegkisasszony között rosszalkodik, és hágja át a királyi szabályokat. Reméljük, ezt azért megússzuk majd.